Válogatás korábbi tanulmányainkból (1)


Szentendre történeti városmagjának településszerkezete

szerző: Mandula Gergely

Szentendre városszerkezete

Morfológia
Szentendre térképét vizsgálva egyértelműen megállapítható, hogy a település a nőtt városok európai archetípusának megfelelően fejlődött. Ebből a vizsgált településrész a város központi magját alkotja, mely - Szentendre történelmét ismerve - összetett szerkezetére is magyarázatot adhat. A városszerkezetben a területi elemek könnyebben változnak, mint a hálózati, vázat adó, vonalas elemek. Így hiába néptelenedett el a török uralom alatt a város, hiába pusztult el szinte minden épülete, a városmag mai napig őrzi a középkori kanyargós utcaszerkezetet, míg az elpusztult házak helyén a később betelepült szerb kereskedők barokk házai állnak.

Területhasználat
Szentendre városmagja nem jellemezhető egy, kizárólagos használati formával. Egyszerre jelennek meg lakóterületek, intézményterületek valamint jelentős a kereskedelmi funkciójú területek aránya is. Az egyes típusok térbeli eloszlását vizsgálva elmondható, hogy a lakó- és intézményterületek mozaikosan helyezkednek el, míg a kereskedelmi és a lakó funkció csak többszintes területhasználattal jellemezhető. A turisták által látogatott útvonalak mentén az alsó szintek hagyományosan kereskedelmi, vendéglátói vagy egyéb szolgáltatói, míg az emelet lakó vagy raktározó funkciót lát el.

Utcahálózat
Szentendre belvárosa alaphálózatában a korábban említett középkori utcaszerkezetet őrzi. A nőt településekre jellemzően az utcahálózat nem tervezett, hanem az organikusan fejlődő településmagra a földrajzi és társadalmi viszonyok voltak nagy befolyással. A természeti adottságok közül a legjelentősebb a Duna és a vele párhuzamosan futó fő közlekedési irányok. A településrész az árvizek elkerülése végett magaslatokra épült, az egy-egy nagyobb szintbeli kiemelkedéseket az utcák megkerülve messzemenőkig idomulnak a változatos terepdottságokhoz. Az ívelő Kossuth Lajos utcában a Római sánc köznél volt a rómaiak fürdője. A fürdő romjai a középkorban még állhattak, ezért az utcák nyomvonalai ezeket kikerülték. Természetesen a kanyargós utcák a középkorban védelmi funkciót is elláttak, ami már az utcaszerkezeten megfigyelhető társadalmi lenyomat.  Később a török elől menekülő szerb lakosság úgy telepedett meg, hogy az egy vidékről érkezők külön „mehalát” (városrészt) alapítottak a településen belül. Ezeken a településrészeken belül minden közösségnek saját temploma volt, amit sok helyen az adott közösség házaival körbevett (pl.: Péter-Pál templom, Kör utca). Kiemelkedő szerepe a közlekedési útvonalak találkozásában elhelyezkedő Főtérnek volt. Ez az adottság Szentendre központját képező városmagot sokcentrumú (összesen hét mehala alakult ki, hét kisebb templommal, kezdetben hét „alközponttal”), de hierarchikus szerkezetűvé teszi.

2. Telekrendszer, beépítési mód

A belváros telekrendszerének gyökereit is a középkorban kell keressük. A török hódoltság előtt a városfalak közé zárt településen minden falon belüli védett területnek különösen nagy értéke volt. Az úthálózat mentén, a természeti adottságokhoz alkalmazkodva kialakult szalagtelkek, a területek magas értéke miatt viszonylag kisebbek voltak (ez az első szerb betelepülés után is jól kirajzolódik az első katonai felmérés térképein). A középkori romokon kezdődött fésűs beépítési módokat egyedül a Főtéren törték meg zártsorú beépítésekkel. A legértékesebbnek számító (főtéri) teleket már a letelepedéskor több család között osztották szét, ami magával vonta a zártsorú beépítési módokat. A letelepült családok fokozatos gazdagodásával terjeszkedni csak fölfelé lehetett, így a Főtéren a zártsorú beépítés mellett a többszintes házak is előfordulnak. Máshol az utcára merőleges fésűs beépítésű, oromfalas, viszonylag magas nyeregtetős barokk házak voltak a jellemzők, melyeknek emlékeit ma már csak néhány épület őrzi. Később ugyanis a település főbb útvonalai mentén zártsorú, míg a mellékutcákban hézagosan zártsorú hajlított-házas beépítési módok alakultak ki.

3. Tematikus környezetminták

Szentendre környezetmintáinak jellege sok esetben eltér a hagyományos magyar településekétől. A különleges hangulatot árasztó belvárosára a Balkánról érkező népcsoportok (szerbek, görögök, dalmátok) barokk és klasszicista jellegű építészete nyomta rá a bélyegét, ami a középkori telekrendszeren, intenzív beépítés mellett, vallási és foglalkozási hagyományokat őrző környezetmintákat (patterneket) hozott létre.

Sikátorok
Szentendre egyik legtöbbet emlegetett jellegzetességeként szokták említeni az egészen szűk sikátorokat. Az intenzív, „zsúfolt” beépítési móddal jól harmonizáló sikátorok térhatárai mindig a kereskedőházak ablaktalan oldalfrontjaiból állnak. A sikátorok többsége a kereskedőházak raktárrészének feltöltését szolgálta (Vastagh György utca). A terephez igazodó párhuzamos utcák közötti kapcsolatot is a lépcsővel kombinált sikátorok teremtik meg (pl.: Hild lépcső és a Várdombra vezető sikátor).

Belső udvarok
A hajlított házas és intenzív beépítési mód miatt falakkal körülvett belső terek, udvarok alakultak ki. Ezek az udvarok a frekventáltabb útvonalak mentén hívogató portékákkal kereskedelmi funkciót látnak el, vagy egy étterem vagy cukrászda kellemes hangulatú belső kerthelyiségeinek adnak helyet. A turisták által kevésbé látogatott területeken elhelyezkedő udvarok intim belső tereket alkotnak, kicsi, azonban fontos zöldfelületi elemekkel.

Kerítések
Ahol a beépítési mód nem zártsorú, ott is a térfalak megszakítás nélkül, zárt, vakolt falú kerítésekben folytatódnak. Az áttörés nélküli kerítések tetejét leggyakrabban tetőcserepekkel fedik. A szűk belső udvarokról szinte minden esetben futónövények (borostyán, trombitafolyondár, kivi) keresnek nagyobb életteret és futják be a kerítések tetejét, a kevésbé forgalmas területeken egy-egy helyen átívelve a szűk utcákat.

Kapuk
A belváros minden részén (minden mehalában) leggyakrabban a kőkeretes, magas kosáríves, párkányos, lábazatos és kerékvetős kapuformát alkalmazták (pl.: Kossuth Lajos utca 4., Dumtsa Jenő utca 10., Rákóczi utca 5.) A tehetősebbek (főleg kereskedő családok) kosáríves kapujához váll- és zárókő is tartozott. Zárókőbe az építés évszámát és a kereskedőjelvényt (egy 4-es számból és alul körből álló motívum) faragták (pl.: Fő tér 17.) A kapukhoz kapcsolódó kerékvetők sok helyen trapéz alakúak.
A kosáríves későbarokk kapuk egyik speciális formája a dalmát rendszerű üzletajtó, illetve üzletablak. Ezt az ajtótípust a XVI. században a piactereket körülvevő épületekben alkalmazták. „A földszinten, a házak homlokzata mögött az üzlet egyterű helyiségében biztonságosan zárható, legfeljebb egy szellőzőablakkal rendelkező térben volt az áruraktár. A homlokzati falban mindössze egy 2 méter széles, 1 méter sugarú félkörös boltívvel záruló nyílás volt. A 2 méter átmérőjű felhajtható lap zárta éjszakára a felső részt, amely lehajtott állapotában árusítópult volt.” (1)

Rácsok
Az apácarács rendkívül elterjedt volt a barokk díszműkovácsolásban. Szentendrén is sokfelé lehet találkozni ezzel a rácstípussal: ablakok előtti elhelyezésben vagy a Flórián-kápolna kapuján. Ez utóbbi helyen az apácarács közeibe kunkoros C alakú kis kacsokat illesztettek, feloldva ezzel a vasszerkezet szigorú monotóniáját. A földszinti épületek ablakai elé, vagy sikátorok lezárására alkalmazott rácsok a hívatlan látogatók elől zártak el.

Templomok tájolása
Szentendre néhány temploma az utcáról furcsa képet mutat. A Kossuth utca felől megközelíthető Pozsarevacska-templom szentélye az utcától kőkerítéssel elzárva jelenik meg. Főhomlokzata és tornya nem az utca felé, hanem a „semmibe” az egykori római tábor felé néz. Szenetendrén minden templomot így tájoltak (szentély K felé irányul), melynek magyarázata, hogy az ortodox szerb egyház még a XVII. Században is ragaszkodott kánonjaihoz. Természetesen jól illeszkedik ebbe a sorba az egyetlen, alapjaiban megmaradt középkori Várdombi templom és a pár éve épített evangélikus templom is folytatja a hagyományokat.

Szamárhegyi pincék
Szentendre táji környezetére hosszú századokon át a szőlőtermesztés nyomta rá bélyegét. A környező hegyoldalak mindegyike be volt ültetve a bortermő növénnyel, ami magával vonta, hogy a városnak sok pincére volt szüksége. Ezek jórészét a Szamárhegy alatti tufába méhkasszerűen fúrták. A területen némely házhoz több pinceajtó is tartozik (pl.: Gőzhajó utca2.), melyek közül az egyik a hegy alá fúrt nagy pincerendszerhez, míg a másik a ház saját pincéjéhez tartozik. A Szerb utca mögötti dombszakasz alatt tizenhat, domboldalba egyenesen befúrt pince van, közülük öt olyan, mely ötven méternél is hosszabb.  

Kocsárnya
A gyakran ismételt kőkeretes, kosáríves kapuk egyik, pincéknél alkalmazott kapuformája. Ez tette lehetővé, hogy a pincét ne csak az utcáról, hanem az udvarról is meg lehessen közelíteni. „A betelepült szerbek kezdetben még Szentendrén is az óhazában megszokott módon készítették a bort. A határban leszüretelt kadarkát nagy kádakba rakták és szekéren hazaszállították. Házuk előtt, még  a szekéren, a szőlőt fa csömöszölőkkel összetörték, majd egy vályú formájú csatorna segítségével – az utcára nyíló pincelejáraton, a kocsárnyán keresztül – a pincékben elhelyezett fakádakba eresztették.” (1)

Keresztek
A letelepült szerb lakosság mély vallásosságát és az ahhoz kapcsolódó szokásokat tükrözik a város különböző pontjain elhelyezett keresztek. Ezek a vallási emlékhelyek általában terek fókuszpontjait képzik és mindig a városrészre jellemző társadalmi csoport emelte. Természetesen a legjelentősebb a Főtéren álló Kereskedők keresztje, de hangsúlyos a Tobakosok (tímárok) keresztje és a Szőlősgazdák keresztje is.

Mediterrán építészet néhány emléke
Szentendre délies, mediterrán dalmát jellegéről megoszlanak a vélemények (ld. melléklet), azonban néhány délies környezetmintát megfigyelhetünk a városban. A legjellegzetesebb, nyitott loggiák az épületek bővítésének estek áldozatul. Ezek a loggiák a főtéri kereskedőházakra voltak jellemzők és miután megindult a gazdasági fellendülés ezek a nyitott terek a helyigény miatt bezárultak. Néhány példa csak a Főtér déli részén található épületek hátsó frontjain figyelhető meg.
Dalmát beépítési formákkal a Rab Ráby téren („Dalmátok főtere”) találkozhatunk. A közös (természetesen zárt udvaron) épült házak „a betelepüléskor közös nagy családi egységben (ún. Zadruga) élők hagyományait bizonyítják”. (1) Erre a beépítési módra ma már nem sok példát találunk, ez egy mára elveszett környezetmintának tekinthető.

4. A Dumtsa Jenő utca és a Főtér elemzése

Az elemzésre választott utca bár viszonylag rövid, azonban jelentőségével, térbeli vonalvezetésével jól mintázza Szentendre belvárosát. A Bükkös-pataktól délre a legutoljára érkező csiporováci menekülők települtek le, várossrészük központja a patak és a Dunával párhuzamos Kossuth utca találkozásánál, az utca kiszélesedése volt. A Dumtsa Jenő utca ezt a kisebb teret köti össze a Belváros centrumában lakó belgrádi kereskedők központjával, a település Főterével. A Dumtsa Jenő utcát antropogén hasonlattal a város ütőerének tekinthetjük.
Az utca alaprajzi vonalvezetése a középkori eredetet feltételez, bár az egykori limessel párhuzamosan futó utca helyén már lehet, hogy a római légiók is vonultak. Önmagában, környezetéből kiragadva - Kossuth Lajos és Bogdányi utca nélkül – nézve az utcát, azt tapasztaljuk, hogy vonalvezetése csupán egy egyszerű, Főtérre ráforduló ívből áll. Azonban ha az említett elemeket együtt vizsgáljuk, akkor egy lágy ívű hullámzással jellemezhetjük a vízszintes vonalvezetést, mely a Dunával párhuzamosan, néhol közelebb, néhol attól eltávolodva vezeti a rajta haladót.
A vízszintes vonalvezetés kapcsán kell megemlíteni, hogy az utca a Főtér felé fokozatos összeszűkül. Az alaprajzon látható szélesség csökkenést az utcán haladó nem érzékeli szembetűnően, azonban ez a szűkülés a perspektivikus hatások miatt a szemet a Főtér felé „vezeti”, a tér „hívogatóvá” válik.
Függőleges vonalvezetése a terepadottságokhoz igazodva lágyan emelkedik egészen a Főtérig.
Az utca térfalait a döntően a hézagosan zártsorú beépítés határozza meg. Az épített elemeket tekintve azonban a már említett, kerítésekre vonatkozó környezetminták érvényesülnek. A házfalak így velük azonos magasságú kerítésfalak egészítik ki, ezáltal alakulnak ki az utca teljesen zárt térfalai, amit tovább erősít az utca kanyarulata. Az itt tapasztalt hajlított házas, intenzív beépítési mód (a párhuzamos utcák házai összeérnek a Dumtsa Jenő utca házaival) miatt a többségében kőkeretes, kosáríves kapuk belső udvarok sorára nyílnak. A belső udvarok kialakítása már eltérő. Akad köztük teljesen elhanyagolt, van, amelyiket leburkolták, és van, amelyiket a kereskedelmi céllal hasznosítják. A térfalak magasságát tekintve az utca változatos, mondhatni „fejlődik”. A központ felé haladva, beérkezve a belgrádi szerb kereskedők mehalájába a földszintes házak helyett kétszinteseket találunk már, ami tovább erősíti azt a benyomást, hogy az ember a centrum felé közeledik („Andrássy út kicsiben”). Másodlagos térfalakat alkotnak a fasorok is, ezek azonban ma elég kaotikus képet mutatnak, inkább megbontják az utca térszerkezetét. A megmaradt régi hársfák és öreg akácok sínylődő, új telepítésű akácokkal keverednek.
Az utca légtéraránya változatosnak mondható. A patak parti tértől kiindulva az utca szélessége a térfalak magasságának nagyjából kétszerese, ezért ezt a szakaszt széles utcának tekinthetjük. Később ez az arány a zártság felé változik: az utca keresztmetszet leszűkül, a térfalak magasabbak lesznek és megjelennek a másodlagos térfalak is (növényzet). Az utca ezen részét kiegyensúlyozottnak (zárt felé közelítőnek) mondhatjuk. A keresztszelvény úttagozatai: úttest (~6m), járda (kiemelt padkával elválasztva, kockakő burkolat), kétoldali (hézagos) fasor, a zöldsáv többi része kockakővel burkolt.
A jelenlegi funkciókat tekintve az utca turisztikai vonzerővel bír. Régi barokk kori funkciói is megmaradtak: a házak mindegyike kereskedelmi funkciót lát el, ami sokszor kiterjed a belső udvarokra is. Nyári szezonban az épületek folytatásaként kávézók, cukrászdák teraszai szűkítik tovább a teret. Ilyenkor az utca egy nagy zsibvásárra hasonlít, zsúfoltság és nyüzsgés jellemzi. Télen ennek ellenkezője figyelhető meg: olyan, mintha a csendes, múltidéző kisvárosi utca téli álmot aludna. Ma többségében a gyalogosok használják az utcát, az autósforgalom jelentősen korlátozott, a főtér felől a gépjárművek ki is vannak tiltva.
A Főtér – az utcahálózatnak megfelelően - organikus fejlődés eredménye. Az útelágazások közel háromszög, pontosabban ipszilon alakú tere. A keleti oldala (Dumtsa Jenő utca folytatása) egyenes, a déli és az északi oldala íves és emelkedő építési vonalú. A tér sarkai mindenhol utcában, tehát nyitottan folyatatódnak, ezért maga a tér is nyitottá válik. Azért nem részleges, mert ezek az utcák minden irányban kanyarognak, így a térérzet megmarad. A tér légtéraránya ideálisnak mondható, másodlagos térfalak nincsenek (a keleti oldalon lévő fasor fiatal, egyelőre nem alkot térfalat.)

5. Összegzés

„Ha a városra gondolunk, általában mindig a történeti (középkori) város jut eszünkbe, az idéződik fel bennünk. Ilyenkor egy „élettel megtöltött individuális tárgy” esztétikailag szép képe jelenik meg képzeletünkben. Ennek alapján hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a város tudatos esztétikai tervezés eredménye, amely maradéktalanul kiterjedt az „élettel megtöltött individuális tárgy” szinte minden elemére. Úgy érezzük, ez a tudatos esztétikai szándék (és érzék) a titok nyitja. Ám, ha hajlandók vagyunk elfogulatlanul belegondolni a dologba, akkor George Simmellel érthetünk egyet, aki szerint az „előre kitervelt terv nélkül kialakult régi város” - városképzetünk modellje - „az emberi célokból kialakult képződmények véletlen összenövése új, akaratlan szépséggé,” melynek képződésében a „legtisztább véletlen döntött arról, hogy milyen össz-forma jöjjön létre a korábbiból és a későbbiből, a hanyatlóból és az össze nem illőből.”
Az „össz-forma” karakterét többnyire nem lehet csupán valamilyen „jelleg”-re vagy bizonyos (stílusú) motívumok jelenlétére és használatára visszavezetni.”
(Szalai András: Térteremtés a Bükkös partján)


Felhasznált irodalom:
Sándyné Wolf Katalin: Szentendre (Panoráma Magyar Városok Sorozat) 1985. Hivatkozás: (1)
Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre Utcanevei 1994.
Szentendre Településrendezési Terve
Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. Győr: Széchenyi nyomda, 1981
Meggyesi Tamás: Településfejlesztés (Egyetemi jegyzet) Budapest, 2006
Szalai András: Térteremtés a Bükkös partján (Építész fórum)

www.szentendre.hu



Mellékletek

Szalai András: Térteremtés a Bükkös partján

„Szentendre esetében például a gyakran emlegetett „dalmát-jelleg” megfoghatatlan, bár sok dalmát (is) lakott itt. A Duna és az Adriai tenger partjában, nemcsak morfológiailag, hanem más értelemben is, csak annyi a közös, hogy mindkettő vízpart, és a folyó meg a tenger nevét is szokták a „kék” jelzővel együtt használni. Az első betelepülők emlékezetében még nyilván élt korábbi otthonuk formai emlékezete is, de új otthonukat nem a formai emlékezet esztétikai intenciói alapján teremtették meg, hanem az új környezet (éghajlat, életforma, társadalom stb.) szükségleteihez igazodva. Következésképpen Szentendre egy nem ritkaságában is szép, jellegzetes magyar(országi) kisváros lett.
A ki nem mutatható „dalmát jelleg”-nél meghatározóbb az a kor, amikor Szentendre városszerkezete kialakult, formái keletkeztek. A történeti város, a régi Szentendre legfontosabb időszaka a 18. század. A kor stílusa a barokk. Ekkor épül hat görögkeleti templom és számos lakóház, rátelepülve a középkori utcahálózatra és térszerkezetre. Szentendre virágzásnak indul, épülése a 19. században is folytatódik. Bár a város testét és arcát leginkább meghatározó épületek 18. századiak, a város egészét alkotó többi elem is - helyenként tünékeny részletformáival - hozzájárul az összhatáshoz. Szentendrét tehát nemcsak a barokk és (klasszicizáló) későbarokk formái és motívumai jellemezték - talán éppen provincialitásuk miatt pótolhatatlanul -, hanem, kisebb számban és kevésbé hangsúlyosan, a múlt század historizáló részletformái is. Ezek is részei a szentendrei építészeti hagyományoknak, akárcsak azok a kisebb lakóépületek, melyeknek se megnevezhető stílusa, se formalizálható motívumai nincsenek, és épület-sorsukhoz szorosan hozzátartozik a változékonyság, tünékenység. Ez nemcsak egész épületekre igaz, hanem részeik - üzletportálok, ajtók, kapuk, kerítések stb. - sorsára is.
Mindez így együtt jelenti és jellemzi Szentendrét, annak finom szerkezetű, sokrétű, megőrizendő és folytatandó építészeti hagyományát. Ehhez a folytatáshoz azonban nem elegendő a „barokk motívumok” - sokszor indokolatlan vagy rosszul értelmezett - szaporítása, esetleg ott, ahol sohasem volt ilyen. Erre a problémára is érvényes Hamvas Béla megállapítása: „Az elveszett mitikus kép felmerülése még nem teszi élővé a hagyományt. Ha kibontását nem folytatják, akár újabb babonák és újabb erőszak tárgya lehet.... a mítosz felmerülése jelenkortudat nélkül irreális... A folyatás sohasem utánzás, hanem az, amit a szó mond: folytatás.” Szentendre „barokk mítoszának” erőltetése kevés ahhoz, hogy a város „az elsüllyedt kelet-európai hagyomány arcát... őrző hely” maradhasson.”


 
© Mandula kert 2011
tel: +36 20 365 9507
Skype: mandulakert